"Azért, mert valami csak létezik, ahelyett, hogy egy adott módon viselkedne, még nem jelenti azt, hogy tudatlan."

(J. D. Salinger: Teddy)

Tigris

Na, végre egyszer nem vmi magasztos fogalom került a cím rovatba. :) Bár minden konkrétságával együtt magyarázatra szorul. Könnyű lenne elintézni azzal, hogy azért tigris, mert "a tigrisek ugranak a legjobban," de nem erről van szó.
Ma kirándulni voltam. Idén először. Hirtelen döntéssel kigurultam Majláth-ig, letettem az autót, és sétáltam egy nagyot a Bükkben. Az erdei út a Vadaspark felé vezetett, arrafelé minden ösvény odavezet, pedig én igyekeztem elkerülni. Mókás, tudom, de kicsit aggódtam, mert... magányosan róttam az utam, hegyre föl, hegyről le... csak a fák recsegtek, volt, ahol madár se szólt, csak a szél zúgott... és mi lesz, ha a tigris véletlenül kiszökik a ketrecéből... fel se tűnne senkinek, ha az erdőben barangol egy sort... aztán egyszerre csak elém toppan... vagy egy bokorból a torkomnak ugrik, mert összetéveszt vmi jól megtermett gazellával (lehet, hogy ezeknek az elkényelmesedett csíkos jószágoknak már nem annyira jó a látásuk vagy a helyzetfelismerő képességük...)! De minek megy egyedül az erdőbe az olyan, aki gyáva? Igaz, a gyáva nyulak is ott tanyáznak, de nem egyedül! :)
Kicsit csapongok. Igazából elmélkedő imára szántam azt az órácskát, és nagyon szükségem is volt rá. Van mit feldolgozni. Önmagam nemhogy elégtelenségét, hanem egyenesen semmivé válását... tegnap óta azt se tudom, ki vagyok én, nem is gondoltam, mi rejlik bennem. Szinte hihetetlen, hogy Van, Aki így is szeret! Így aztán rögtön látszik, hogy a tigrises veszedelmet csak feltupíroztam kissé, hogy teljen a bejegyzés :), mert valójában nem voltam egyedül. Rögtön a séta elején megtaláltam az útitársamat egy erdei fenyőág "személyében", aztán később csatlakozott hozzánk egy szem makk. Így végülis négyen voltunk. Amikor utoljára a természetben voltam, még hatalmas hó volt, és fizikai megerőltetés nélküli lovasszánkózáson vettünk részt. (Erről csatolni igyekszem néhány képet.) A mostani egészen más volt. Bensőségesebb, mélyebb élmény, érzéstelenebb. Az előző elragadó, határtalan, győzedelmes, akadályokat áttörő. Nem panaszkodhatom az élmények pluralitására.
Hát ez most egy ilyen bejegyzés. Lehetne személyesebb is, de minek? Minek legyek matrica különféle emberekre ragasztva?