Oda, ahol én vagyok...

Jézus barátsága ideális, mindennél tökéletesebb. Nincs szüksége rám, mégis kellek neki. Szabadon, örömmel, szeretettel választ engem minden gyengeségemmel, hiányommal együtt. Bízik bennem, sőt újra és újra bizalmat szavaz, esélyt ad az elbukások, hűtlenségek után. Stabil pont az mindennapokban, mindig lehet rá számítani. Mindig. Eljön oda, ahol én vagyok, nem kívülről és fölülről dirigál. Nem nézi ölbe tett kézzel a küzdelmemet, szenvedésemet. Ő is átéli, velem küzd, velem szenved. Nem közömbös, de toleráns. Nagy különbség! A közömbös embernek így is jó, meg úgy is jó, nem tesz értékkülönbséget két alternatíva között; egyszerűen nem érdekli. A toleráns ember értékek mentén választ, de nem kényszerít rá a jóra, és nem teszi kizárólagos alternatívává a sajátját, hanem nyitott marad a másik szempontjaira, igazságrészére, körülményeire-helyzetére. Fontos neki, mi a jó, és meghív rá. Fontos neki, hogy én hol vagyok, hol tartok. Felismeri, és odajön hozzám. Úgy segít, hogy közben átéli velem az élethelyzetem teljes egészében. Nem kíméli magát, nem marad a felszínen, hanem a mélyre evez. Túllép a komfortzónáján. Sok olyan emberrel találkozom, aki úgy akar jó keresztény lenni, hogy ugyanakkor ezt a túllépést szeretné megspórolni. Én is sokszor vagyok így. Szeretnék adni magamból valamennyit, segíteni, de azért nem akarok belemerülni a másik problémájába, nem akarom magamra venni, pláne nem hordozni... Egyre világosabb, hogy ez nem az én utam. Úgy látom a Mestert, mint aki eljött oda, ahol én vagyok. Magára vette a bűneimet. Hordozta. Belehalt. S nem "csak" belehalt! Előtte elszenvedte. Belefáradt. Kiégett. Kínlódott. Belebukott. Agonizált. Átélte a sötétséget, reményvesztettséget, kilátástalanságot a kereszten. Mindent, amit mi átélhetünk földi életünkben. Nem volt "könnyebb" hinnie, mert akkor nem vett volna magára mindent (a bűnt kivéve). A bűn következményeit kivétel nélkül. Ma már nekünk is legalább annyi esélyünk van felismerni szerető Atyánk jelenlétét minden sötét, kietlen érzésünk közepette, mint Jézusnak a kereszten. Mert Ő megismertette velünk, elénk élte az Atya szeretetét, tanúságot tett róla, és tanúsága igaz. Ha Őt látjuk, látjuk az Atyát. Ha kiszalad a lábam alól a talaj... Ha elvesztem a biztos(nak látszó) fogódzót... Ha besötétedik minden... Ha kínoz a magány, a bizonytalanság, a lelkifurdalás... Van barátom, aki biztos... akire számíthatok... aki számít rám... aki odajön, ahol én vagyok... akinek fontos, ami nekem fontos... aki nem szégyell, nem vet meg, nem utasít el, nem tagadja le a velem való kapcsolatot... aki nem hagy el... akinek elég értékes vagyok, hogy áldozatot hozzon értem.