Mandarin illat

Eljött a az évnek az a része, amely az én fejemben a mandarin illatához kötődik. (Bár a legtöbben ebben az időszakban semmilyen szaglásra nem vagyunk képesek. :) ) Ha bármikor máskor megérzem ezt az illatot, a karácsonyvárásra gondolok, arra az örömteli, izgatott lelkiállapotra, amely ezt a szép ünnepet megelőzi. A készülődés, tervezgetés, reménykedés hónapjára. Az advent időszakára. A mandarin illata és az advent az én szubjektív nézőpontomból összekapcsolódik.
Most azonban egy kis keserűség is keveredik ebbe az illatba (enyhe képzavarral élve, bár attól függ, az illat lehet-e keserű... legalább átvitt értelemben...). Mert ezt az asszociációt részemről az teszi lehetővé, hogy életem eddigi szakaszában többnyire hozzájutottam - nemcsak a mandarinhoz, hanem - ahhoz a szeretetteljes légkörhöz, amely kellemes emlékekkel társítja a fejemben a karácsonyelő fogalmát. S elszomorít, hogy ez sokaknál nincs így. Nemcsak azoknál, akik nem engedhetik meg maguknak a mandarinvásárlást, és az év többi részéhez hasonló szűkösségben, szegénységben tengetik mindennapjaikat decemberben is. (Sőt! Még szűkösebben.) Bár bevallom, elsősorban rájuk gondoltam. De sok család van, ahol lenne és van is keret beszerezni néhány mandarint, de nincs meg a szeretet, a békesség, az együttlét, amely valóban élvezhetővé teszi számukra ezt az időszakot. Az életet.
Annál is inkább elszomorodom - és jó, ha mindezt tudatosítom -, mert én magam is kezdek úgy viselkedni, mint egy "felnőtt", aki rohan és szervez és intézkedik, és belefeledkezik önnön fontosságába, mintha a világ összeomlana, ha egy percig nem figyel... És nincs időm beszélgetni a szegény kisfiúval, aki iskola után (helyett?) az utcán cselleng, kéreget, de minden forintnál jobban vágyik néhány kedves szóra, megértő pillantásra, odafigyelő kérdésre. Mérhetetlenül szégyellném magam, ha érzéketlenné válnék... ha belém csontosodna ez a hozzáállás. A szeretet nem az anyagi helyzettől függ, hanem a döntésünktől, hogy akarunk-e szeretetet adni. Akarjuk-e önmagunkat ajándékozni a többi embernek. E döntésünk által teremthetjük meg azt a légkört, amelyre jó lesz asszociálni, jó lesz visszagondolni, ha valami felidézi bennünk, csak úgy, a semmiből... egy illat, egy szín, egy szó... egy mosoly. :)