Békesség

Nem lehetetlen. Egyáltalán. Akármennyire mást sugall is a körülöttünk lévő világ a maga erőszakos jelenségeivel, akármennyire mást akarnak is plántálni a gondolkodásunkba, a békés együttélés lehetséges. Most, 2009 végén Magyarországon.
Tegnap csodálatos estét töltöttem együtt 40 másik emberrel, és az est meghívott vendége a békesség volt. Valóban meghívtuk és el is jött. Elfogadta a meghívásunkat és bearanyozta az esténket. Mert megértést, összetartozásérzést, egységet teremtett máshonnan jövő, más szokásokkal bíró emberek között. Cigány és nem cigány emberek együttgondolkodtak a karácsony jelentőségéről, a születés szépségéről, védelmének fontosságáról. Felmerültek azok a problémák is, amelyek mindannyiunk életében megjelennek, de azok is, amelyek különbözőképpen érvényesülnek az életünkben, amelyek - ezt akarják mások elhitetni velünk - megosztanak bennünket.
A vendégünk arra alapozta jelentős társasági sikerét, hogy az értékeink viszont jelentősen konvergálnak, és a célunk ugyanaz. A célunk az élet. Az ÉLET. Azt hiszem, így helyes írni. Mert élhető, rendezett, szeretetteli világot akarunk, ahol bízhatunk egymásban és támaszai lehetünk egymásnak. Ahol nem kell aggódnunk a gyermekeink jövőjéért. Ahol nem kell aggódnunk a saját életünkért. Egy ilyen világ vezet el az ÉLEThez, ami nemcsak 30-50-100 évet fog át, hanem örökké fennmarad közöttünk. Úgy érzem, ilyen lenne a Békesség Országa.
Tegnap azt tapasztaltuk, azt hiszem, mindannyian, hogy van mit tanulnunk egymástól. Oda-vissza. Mert vannak gondok a cigányok és a nem cigányok között egyaránt, de van lehetőségünk segíteni egymásnak - egyformán. Szóval nagyon fontos a párbeszéd, mert a saját problémáink megoldásának kulcsa rejlik benne. A párbeszédnek azonban előfeltétele, hogy figyeljünk egymásra, és legyünk nyitottak a másik mondanivalójára. Ne féljünk kinyitni a szívünket! Ennek pedig előfeltétele, hogy békesség lakjon benne. Akkor honol majd békesség kívül is.